A Szatmár Megyei Lótenyésztők Egyesülete, valamint a nemrég megalakult Romániai Hunting Egyesület szervezésében szombaton ismét megtartották az angol falkavadászatot a megyében — a helyszjn ezúttal is a kakszentmártoni Szamos-part volt. Bár ígérkezett, nem jelent meg az eseményen a Dél-Afrikában élő Almássy Sándor gróf, jelen voltak viszont németországi és magyaországi lovasok — a megyebeliek és a más tájegységekről érkezők mellett.
A beharangozott 10.30 óra helyett negyed tizenkettőkor indultak csak útnak a kopókat üldöző, angol vörös lovaglóruhába öltözött résztvevők, többszöri kürtszó kellett ahhoz, hogy megkezdődjön a különleges esemény. Antal István, a megyei lótenyésztő egyesület vezetője a megjelent nézőknek elmondta: a falkavadászat régi angol társadalmi sport, valamikor — és ma is — a nemesek kedvelt időtöltése volt Nyugaton.
A kaksznetmártoni falkavadászaton, csakúgy, mint egy évvel ezelőtt, nem élő vadat üldöztek a kopók, hanem ánizsos zsák után futottak. Őket a tapasztalt lovasok követték, majd a fogatok, illetve a nyeregben ülő kezdők következtek. A nézők a vadászok visszatértéig kiadósat beszélgethettek a kitűnőre fordult időjárási viszonyok közepette, a sár senki tnem zavart — az érdeklődők kipróbálhatták a lovaglást, valamint fogaton tehettek egy kört a Szamos-töltés mentén. Az ebéd után ismét nyeregbe pattantak a lovasok: az esemény a nap fénypontjának számító, „a vad halála” elnevezésű momentummal ért véget, amelynek lényege, hogy egy szarvasmarha-pacalt téptek szét a kopók. A falkavadászat „mastere” — azaz vezetője — egy német vadász volt.